Az angol tanulás során gyakori panasz, hogy hiába tanuljuk a szavakat szorgosan, a következő problémákkal találkozunk: vagy csak egy bizonyos kontextusban jutnak eszünkbe a szavak, például, ha kissé iskolás módon, de valakinek mégis remélhetően kellemes emlékeket idézve: kikérdezésnél, azaz magyarul kérdezi a tanár a szavakat, vagy megkérünk valakit, hogy kérdezze ki, de amikor beszélünk, nem jutnak eszünkbe a előző nap szorgalmasan megtanult angol kifejezések. Ez érthetően bosszúságot okozhat, hiszen úgy érezzük hiába öltünk órákat az angolba, „semmit sem ért az egész”.
Ez persze nem igaz, hiszen ilyenkor a megtanult kifejezések rögzülnek, viszont nagyon sokszor csak a passzív szókincsünkbe kerülnek be, azaz szövegértésnél, olvasáskor megértjük a szavakat, ez mégiscsak eredmény, aminek örülni kell, mégha olykor ez kevésnek tűnik is.
Aki kedveli az ún. klasszikus szótanulást, azaz szótárfüzetet használ, és csak a szavakat jegyzi be a magyar megfelelőjével a füzetbe, az nem egyszer találkozott a fenti problémával. Ilyenkor megoldást jelenthet, ha nemcsak leírjuk, hanem hangosan és többször kimondjuk a szavakat, és azaz több készséget használunk egyszerre.
Akinek van kicsit több ideje, hasznos az is, hogyha egy számunkra ismerős szituációba helyezzük az adott, újonnan megtanult, szót, elgondolkodunk rajta, hogyan milyen helyzetben lenne ez hasznos számunkra.
Valamint ne felejtsük el, hosszú távon átlagosan 10 szóból 6 marad meg, három vagy négy szó automatikusan kiesik a memóriánkból, és azokat újra rögzíteni kell. Ez szinte mindenkivel így van, ez egy teljesen természetes folyamat, tehát ne tűzzünk ki magunk és memóriánk elé lehetetlen célokat, hanem a már megtanult kifejezések próbáljuk újra és újra gyakorolni, és azután ezeket bővíteni.
