Legyen inkább piros, ezt vegyük ki, itt ne legyen semmi, ide tegyünk be egy oldal szöveget, ez legyen nagyobb, ez legyen kissebb, a háttér ne fehér legyen hanem világosbarna, stb. Gondolom mások számára is egy visszatérő rémálom.
Írtam korábban egy cikket a módosítási körökről, meg projektvezetésről, de igazából semmi nem küszöböli ki azt a problémát, hogy mire az ügyfél "a saját ízléséhez igazította" a tervet, gyakran csak a számlázás napját várjuk és mert mutogatni azt már nem fogjuk. Természetesen az ügyfélnek joga van tönkretenni a gyönyörű tervedet, mert ő fizet (és ezért te a rabszolgája vagy egyesek szerint), de nekem személyesen mégis megkeseríti a hétköznapjaimat, hogy a tervek jelentős része nem kerülhet be a portfóliómba. Márpedig én részben kidobott időnek érzem ha valami olyat kell csinálnom, amiről később úgy kell tennem mintha nem én csináltam volna. Pedig az elején szinte az összes tervezést úgy indítom, hogy na ez most nagyon szép oldal lesz és nem is küldöm el, amíg nem néz ki úgy, hogy maximálisan vállalnám.
Szóval joga van tönkretenni. Vagy igazából van joga?
Nem egészen vagyok pártfogója annak az elképzelésnek, hogy az ízlésvilág szubjektív, nem Miro-t hasonlítjuk össze Leonárdóval, egy honlap megtervezésének számos objektív kritériuma van. Megértem ha probléma, hogy fekete lett, vagy nem lett elég eredeti, vagy ez a kép túl nyálas, de abban az esetben ha összhangban van a témájával (azaz nem fekete a zöldséges honlapja), pozitív benyomást kelt a cégről, eladja a terméket, funkcionális és szépen ki van dolgozva (mindez egyáltalán nem szubjektív), onnantól egy szép honlap az egy szép honlap és kész.
Amikor az ügyfél nekiáll ötleteket belevinni a tervedbe, átrajzolni, átszínezgetni, az nekem inkább "emberileg" furcsa. Mert persze ha fenntartásai vannak, hiányos dolgokat, akkor azt megoszthatja és lehozzuk neki az optimális megoldást, de miért érzi egy biztosítási ügynök, vagy egy könyvvizsgáló azt, hogy neki felül kell értékelni a grafikus arányérzékét és ízlésvilágát?
Mert grafikusként napi X oldalt szemügyre vesz az ember, évek óta, hiszen ez a szakmánk és azért mi tervezzük a nagy biztosítójának az oldalát mert értünk hozzá valamennyire, úgy mint ő a konvvizsgáláshoz és ezért én se fogom neki elmagyarázni, hogyan vizsgálja át a könyvemet (vagy mi). Miért érzi azt egy könyvvizsgáló, meg egy vegyészmérnök, egy jogász, egy pénzügyes aki vélletlenűl X biztosítónál középvezető, hogy neki kell tippeket adni a méregdrága ügynökségnek azt illetően, hogyan legyen a terv "erősebb", "izgalmasabb", "trendibb"? Szóval, hogy tudja ezt felvállalni, hogy a többezer fős cégnek, akinél ezt a projektet vezeti, ő tervezi meg az oldalát, a méregdrága ügynökség helyett? És hát persze szar lesz. És most ő örül? Boldog? Bizonyított? Elhencegheti hogy elveszett benne egy dizájner? Nem értem.
Szóval miért kell átrajzolgatni azoklat a terveket, amik egy grafikus mondjuk 5-6 év intenzív tapasztalatának gyümölcse. Nyilván kialakúlt egy arányérzék, egy tipográfiai érzék egy érzék a hatékonysághoz, ezért dolgozzuk ezt mert ilyeneink vannak, ő meg azért azt mert ilyenei nincsenek. Mégis felülértékeli a grafikus elképzeléseit a könyvvizsgáló. Why?? Én nem mondanám meg az autószerelőnek, hogy milyen csavarral rögzítse az új karburátort, mert tartok tőle, hogy leszakad.
Azért frusztál a dolog mert most ment ki az ikszedik olyan oldalam, ami nagyon szép, erős dizájn volt amikor megterveztem és most le kell tagadnom pedig rengeteg idő elment rá, úgy érzem hiába teperek, hiába vagyok lelkiismeretes, pedig ezek azért nem rosz dolgok.
Érdekel a vélleményetek, a hozzáállásotok, sztorik.
Hozzászólások
Alapallasban az ugyfelnek van joga kerni barmit. Neked pedig teljesiteni kell amit ker, akkor is ha a te velemenyeddel nem egyezik. Mindegy miert nem egyezik. Ha megsem teszed meg akkor joga van elutasitani a fizetest. Az mas kerdes hogy racionalis-e vagy celravezeto-e amit ker, de ez az o dontese. Lehetoseged van ra hogy a kovetkezo munkat elutasitsd. Persze vannak extrem esetek, pl ha az ugyfel a szerzodesben lefektetettnel tobb kort ker, vagy ha mondjuk valami torvenybe utkozot ker toled, mint peldaul lopott kepek hasznalata.
Ha elore megbeszelitek hogy csak akkor vagy hajlando vallalni a munkat ha a te muveszi es szakmai igenyeidnek megfelelo munkat keszitetek egyutt akkor az ugyfelnek nincs joga beleszolni, ha megis megteszi es ragaszkodik hozza akkor neked jogod van felbehagyni a munkat. Es neki pedig ki kell fizetnie a dijat.
A peldak amiket felhoztal a te logikus es racionalis donteseid miszerint megbizol masok szakertelmeben. Ennek nincs semmi koze ahhoz hogy egy ugyfel hogyan viselkedhet.
___
ads | logos | design
"Ha elore megbeszelitek hogy csak akkor vagy hajlando vallalni a munkat ha a te muveszi es szakmai igenyeidnek megfelelo munkat keszitetek egyutt akkor az ugyfelnek nincs joga beleszolni, ha megis megteszi es ragaszkodik hozza akkor neked jogod van felbehagyni a munkat. Es neki pedig ki kell fizetnie a dijat."
Erre van lehetőség??? Tud valaki hasonlóra mintát küldeni, hogy ez egy szerződésben hogy nézhet ki?
En szerzodesbe ilyet meg soha nem foglaltam, de csak annyi az egesz hogy beleirod ezt a ket mondatot:
"A szerzodes feltetele a megbizott szakmai es esztetikai igenyeinek megfelelo munka elkeszitese. Amennyiben a megbizo a megbizott szakmai es esztetikai donteseit nem hajlando elfogadni, a megbizottnak lehetosege van a szerzodesben targyalt munka elvegzeset elutasitani; valamint a megbizottnak kotelessege a szerzodesben meghatarozott munkadij XX%-at a megbizott szamara kifizetni."
Altalaban ez ugy zajlik, hogy az ugyfel elore megbeszeli szoban a designerrel hogy ez most olyan munka ahol szabad kezet kap, vagy olyan ahol kivtelezni kell amit az ugyfel mondd es a designer mint tanacsado, de nem donteshozo szerepel a munkaban.
___
ads | logos | design
Nem tudnál egy frappáns munkaszerződést átküldeni (csak sablont persze)?
A felhívás másnak is szól! :)
Hálás köszönet.
Szerintem volt itt a propin link ilyen szerzodesekkel. Lehet hogy kellene egy ilyen sticky rovat. :)
___
ads | logos | design
Szerintem így vagyunk ezzel sokan. Évek óta dolgozom én is a szakmában, és bizony szinte nap mint nap meg kell küzdenem ezekkel a problémákkal. Sajnos én is teljesen tanácstalan vagyok ez ügyben. Valamiért nem tudom magam hitelessé tenni az ügyfél előtt. Referenciáim, papírjaim, fellépésem kevésnek találtatik ahhoz, hogy a tisztelt ügyfelet a helyes irányba tereljem. Javaslataim, ötleteim olykor teljesen süket fülekre találnak, és kénytelen vagyok behódolni a megrendelő akaratának a profit érdekében. Pl. olykor ECDL vizsgát tett titkárnők oktatnak ki tipográfiából, vagy arrogáns, rózsaszín inges üzletemberek magyarázzák meg nekem mit jelentenek a hideg/meleg színek.
Csak ontom a szemetet a világra. Csak az általam előállított produktumoknak töredékét merném akár szakmai közönség előtt is szivesen megmutatni. Szinte lelki terhet okozott ez egy időben, de még nagyobb lelki terhet jelentett a sárga csekkekre és aztán a kedvesem szemébe nézni. Így hát döntöttem. Csak egy mentséget tudok felhozni bűneimre, az pedig a pénz.
Mivel nem vagyok saját magam ellensége, megpróbálom az ügyfél igényei szerint alakítani a dolgokat, és a fennmaradó eneregiámmal saját ötleteimet a munkaidőmön kívül formába önteni. Ez rengeteg időd vesz el a családomtól és attól, hogy megvalósíthassam egyéb vágyaimat.
Hidd el, így van ez sok más szakmában is. Csak nagyon kevés kiváltásgos helyzetben lévő ember tud úrrá lenni ezeken a dolgokon. Szerintem amióta az alkalmazott művészetek megjelentek - amióta piaci érdek előhívta- , állandó dilemmát okoz ez a tervezőknek.
Én is kíváncsian várom milyen ötletek/tanácsokat tudnak nyújtani a nálam tapasztaltabb és eszesebb kollégák, hogy hatékonyabb kommunikációval tudjak fellépni a harcmezőn.
Jajjj... most jutott eszembe a kedvencem: managercsávó erősködött, hogy márpedig tele kell írni a hirdetést, mert ki van fizetve az egész felület, nem maradhat üresen egy négyzecenti sem. Két érve volt: az egyik a horror vacui, a másik meg az „aránymetszés”. Utóbbi után már nem is vitatkoztam.
Rengeteg jó szakkifejezést lehet tanulni az ügyfelektől. :)
A kedvencem a "plankton színskála" és a "van a gépen osb?".
Hat sokmindent tudnek en is mondani a temaval kapcsolatban, de percek ota nevetek (röhögök) a "plankton skálán :D:D:D uristen :D
en nehany honapja olvastam itt a proponon: Magyarorszagon mindenki 3 dologhoz ert: a politikahoz, a focihoz es a design-hoz. Azota egyszer ezt a mondatot mar elmondtam egy nehez ugyfelnek. :)
De a helyzet sztem nem ilyen egyszeru, hogy azt kell tenni, amit az ugyfel ker. Ezt nem tudom teljesen elfogadni. Vannak ugyanis olyan szabalyok, amelyeket be kell tartani egy tervezeskeor, es nyilvan ezekhez en, mint szakember ertek. Kulonben tenyleg csak rabszolgamunka lenne ez az egesz. Sztem kroantsem arrol kell szolni a tervezesnek, hogy te huzod meg az ugyfel helyett a vonalat, amit o kigondolt. Ennyi erovel csinalja maga, Meg kell tanulni kirugni is az ugyfelet.
Bar mos epp en is egy ilyen helyzetben vagyok... csak kozben a modositgatasokkal emelem az arat. Nem jo megoldas, de legalabb kicsit jovedelmezobb (bar amennyi ideget megesz, nem biztos) A legrosszabb az egeszben, hogy a rossz eredmenyt kesobb nem a sajat szamlajatra fogkja irni (a kollegaknak sem azt fogja mondani, hogy hat igen fiuk azert szar a weblapunk, mert beleszoltam) hanem a tervezot huzzak le (hat en jo otleteket adtam neki, de csak ezt tudta megcsinalni, hulye designer..)
Szoval jo megoldas egyelore nincs, sztem: vagy kirugod az ugyfelet, vagy vegigszenveded az egeszet.
Hát igen, nekem ez egy ilyen paranoid kényszerképem, hogy szétcseszi az oldalamat ami nyilvánvalóan szar lesz ettől, de amikor majd jönnek a rosz visszajelzések, mert jönni fognak, akkor "hát igen, mi is nagyon elégedetlenek voltunk a tervező munkájával".
A szellemi tulajdonjog él egy ilyen kifejezéssel hogy "jog az integritáshoz", azaz hogy nem turkálhat bele a munkámba senki az engedélyem nélkül, mert az eredmény rám reflektál és sértheti a jó hírnevemet, becsületemet. Persze az alkalmazott grafikusoktól pont ezt az alapvető jogot vásárolják meg, milyen abberrált húzás. :)
„... azaz hogy nem turkálhat bele a munkámba senki az engedélyem nélkül, mert az eredmény rám reflektál és sértheti a jó hírnevemet, becsületemet. Persze az alkalmazott grafikusoktól pont ezt az alapvető jogot vásárolják meg...” Ez így nem teljesen igaz, ugyanis ezt nem vásárolhatják meg tőled, mert az törvényellenes lenne. Azt az anyagot, amit átadsz nem rajzolhatják át, mert annak te vagy a szerző jogtulajdonosa. A felhasználás jogát adod csak el. De most ha jól értem, nem az átadott anyagról folyik a beszély, hanem a munkafolyamatról, aminek a végén vagy jó lesz valami vagy nem. Nem ők matatnak bele, hanem te az ő kérésükre. Ne keverjük össze a kettőt!
Klasszikussá váltam :)
;) jo kis mondat no
Amikor kezd az ember agyára menni ez az egész, sok ilyen jellegű ügyfélbe fut bele stb. szerintem érdemes indítani egy saját projektet. Az ügyfél hozzáállását igaz nem változtatja meg, de legalább kiélheti magát az ember saját szájíze szerint. Minden egyes elemet oda teszel, olyan színnel, olyan betűvel és aránnyal ahogy neked tetszik. Nekem bevált, sokkal kevesebbet idegeskedek...
Légy erôs: nagy nemzetközi reklámügynökségeknél is ugyanez megy, valamiért mindenki ért ehhez a szakmához, legyen az webdesign vagy reklámkampány. Ráadásul minél nagyobb pénzek forognak, annál erôsebben érzik azt, hogy akkor tartják igazán kézben a dolgot, ha minél jobban beleszólnak a koncepciótól kezdve a legapróbb részletekig. Sajnos ez a szakma itthon egyáltalán nem tudta megteremteni azt a fajta hitelességet amit akár egy vízvezetékszerelô: ezt tanultam, ezt csinálom évek óta, ergo értek hozzá, és ne a kedves megrendelô mondja meg, hogy hanyas csövet tegyek oda, meg milyen tömítést, mert itthagyom az egész hóbelevancot... Ezt nagyrészt azoknak a kóklereknek köszönhetjük akik sz@rérhugyér mindent elvállalnak, oszt úgy is néz ki, meg annak a kényszernek, hogy nem lehet kirúgni a megrendelôt, mert akkor holnap mit eszünk... A másik fele persze az, hogy ez egy alkalmazott "mûvészet", tehát nem önkifejezünk, hanem az ügyfelet szolgáljuk ki, ahogy lehet.
Hiba ezt egy olyan szakmával összehasonlítani, aminek a végterméke, eredményessége egyrészt mérhető, számszerűsíthető, másrészt meg kettes számrendszerben működik. Mennyibe kerül az x méter vezeték és y db szerelvény, valamint hibátlanul működik, avagy beázik. Onnantól kezdve, hogy nincsenek szigorú jogszabályi és műszaki feltételek, mint pl az építészeti tervezésben, továbbá az egyik legerősebb szempont a szubjektivitás, nehéz a megrendelő akaratával vitatkozni. Szerintem a szakmai hitelességen kívül egyetlen eszköze van a tervezőnek, a hatékony kommunikáció, amit viszont szintén tanulni kell. Tudtommal az okatatásban sem fektetnek erre túl nagy hangsúlyt, márpedig a piacgazdaságban komolyan kell ezt is venni. Egy dolog ha valaki kurva kreatív meg szebbnél szebb terveket dob össze, de mit sem ér, ha nem tudja azt eredményesen eladni.
„Tudtommal az okatatásban sem fektetnek erre túl nagy hangsúlyt” Van, ahol fektetnek :) Minden diákomnak be kell tudnia mutatni a munkáját, el kell mondania miérteket és válaszolnia kell tudni az osztály keresztkérdéseire. Ez beleszámít az osztályzatukba is.
A tervismertetés az egy dolog. De a kreatív szakmák felsőfokú képzései közül hány olyat ismersz, ahol tanítanak kommunikációt, tárgyalás és érveléstechnikát, mégpedig kötelező jelleggel? Én nem nagyon hallottam ilyenről, ezért is írtam hogy tudtommal, persze lehet hogy hiányosak az ismereteim.
Ez volna a retorika. Egyébként szerintem a BKF-en tanítanak ilyet.
De nem becsülném alá a terv ismertetését sem. Ugyanis ekkor mondja el az ember, hogy mit miért csinált. Sokaknak ez sem megy, pedig azt gondolná az ember, hogy ha valaki csinál valamit, azt legalább tíz épkézláb mondatban, logikusan levezetve el tudja mondani. Hát nem (de ezt sem a felsőoktatásban kellene elkezdeni). Ugyanis ez volna az alapja az egésznek. Ahogy nekilát az ember a munkának, rendezi a gondolatait. Ezeket a rendezett gondolatokat kellene már csak mondatokká alakítani. Ehhez persze az kell, hogy legyen mit mondatokká formálni és legyen mivel formálni, azaz legyenek szavak, legyen szókincs... Na, ez már megint messzire visz.
Nem egészen erről beszélek. Az már szinte közhely, hogy egyre kevesebbet beszélünk, a közoktatás ilyen szintű viszonylataiba bele sem megyek. Mondandó meg vagy van, vagy nincs, ha van, akkor meg szavak nélkül is átjön. Viszont szerintem Te azt sokunknál sokkal jobban tudod, hogy nagyon nem ugyanaz egy szakmai közönség, ad abszurdum diáktársak, oktatók előtt egy tervről beszélni, ahol a közönség már fél mondatokból, odavetett szavakból is megérti a lényeget, a hangzatos szakmai kifejezések csak úgy röpködnek a levegőben, és belterjes hangulat lengi be a szituációt. Viszont ha mindezt már egy laikusnak kell előadni, érthető, egyszerű, lényegretörő, kerek mondatokban, akkor már sokszor megáll a tudomány. Megy a nyögdécselés, mellékszavak garmadája, ööözés, meg az állandó körülírás. (Hányszor fogom a fejemet, amikor elismert tervezőket hallok/látok megnyilvánulni a TV-ben, előadásokon.) És pont itt látom a kutyát elásva, hogy az egyetemek (+mindenféle egyéb képzések) csak úgy öntik magukból a tehetségesebbnél tehetségesebb alkotókat, viszont szerintem arra már nem készítik fel őket, hogy hova dugják a nagy tudományukat, ha jön a gyökkettes megrendelő, és azzal rukkol elő, hogy de esetleg nem-e lehetne-e e-e, hogy mégis inkább piros legyen-e, ne kék?! Az én meglátásom szerint (ami persze lehet hogy baromi rossz) itt is a farkastörvények uralkodnak, megy a pozícióharc, és akinek a bőrére megy a vásár, nem rendelkezik eszközökkel hogy felvegye a harcot. A cél ugyanis az lenne (persze csak adott és értelmes keretek között), hogy a szakmai kompetencia kerekedjen felül, és úgy hódoljon be a megrendelő, hogy még mosolyog is hozzá. Nála egy dolog van, a pénz, és mivel ahhoz – és általában csak ahhoz – baromira ért, ezért kíméletlenül ki is használja a helyzetet, és ha nem adja senki a tudtára hogy nem úgy van az, akkor nem kell csodálkozni, ha egyszercsak elkezdünk úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Persze mindezt most nagyon sarkítva fogalmaztam meg, és remélem nem is ennyire harci a helyzet, de a lényeg valahol mégiscsak ez lenne. Szerintem.
Éppen ezt mondom, hogy nem röpköd semmi, mert nem tudnak az emberek beszélni. Nem, hogy szakmai kifejezésekkel teli, de a többség egy összetett mondatot is nehezen állít össze. És hol kezdjen el a munkáiról (vagy bármiről) beszélni az ember, ha nem az iskolában, barátok között, ahol még nem megy a bőrére de tanul belőle?
Vannak persze olyanok is, akik szakkifejezések halmai mögé bújnak, de azok már legalább beszélnek, még ha nincs is sok teteje (de akár még lehet is, a megrendelőnek mindegy, nem érti). Szerintem ezek vannak kevesebben. Ezért én igyekszem beszéltetni a diákjaimat, amikor csak lehet.
Egyébként ezt is szűrőnek tekintem, mint a tehetséget és a szakmai felkészültséget. Aki nem tudja eladni a melóját, nem tud kommunikálni az ügyféllel, az hátrányba kerül vagy tönkre is megy.
Volt nekem egy idős tanárnőm, akinek írtuk a szemináriumi dolgozatokat egymás után és nem csak a tartalmát javította, hanem a fogalmazást is. Kifejezetten kérte, hogy ne használjunk szakszavakat és kerüljük a többszörösen összetett mondatokat. Azt mondta, úgy kell írni, hogy a laikus is megértse.
Majd eljön az az idő, mikor rájössz, hogy kb hatodrangú kérdés ebben a szakmában, hogy a portfoliód megteljék 'nagyon szép, erős dizájnnal'. Van-e joga?? Tönkretenni?? Mit? Bármennyire is szeretnék sokan ezt hinni, de ez nem a 'mi' önmegvalósításunkról szól, nem kéne túlmisztifikálni ezt a munkát. Nem rád célzok, hanem általában is úgy érzem hogy a 'grafikusok', 'dizájnerek' jórésze baromi pökhendi, nagyarcú módon azt képzeli, hogy valami hihetetlen fontos munka az amit végez, megfellebbezhetetlen az ízlése, a földi halandó ne kérdőjelezze meg amit csinál.
Százszor lerágott téma, de az ügyfél fizet (méghozzá jó esetben komoly összegeket), szóval engedtessen már meg neki, hogy beleszóljon mit szeretne a végén látni. Nagyon viccesnek(és szomorúnak is) találom mikor a megbízott 'dizájner' vért fröcsögve, nyílvánosan szídja a megrendelőt.
Érvekkel, szép szóval meg lehet próbálni elmagyarázni mi miért olyan amilyen, miért nem lenne jó ha másmilyen lenne, de ha ragaszkodik az elképzeléseihez az ügyfél, akkor meg kell csinálni. Persze aki megengedheti magának, az ezen a ponton mondhatja azt, hogy köszönöm de így nem csinálom tovább a munkát, visszafizetem az előleget, vállalhatalan számomra. Ilyen is van. Aki viszont -mint például én- ebből a munkából fizeti a számláit, tartja el a családját, összeszorítja a fogait, és bár tudja, hogy jobb lenne az ő elképzelése szerint csinálni átalakítja ahogy az ügyfélnek tetszik.
Az megint egy más kérdés, hogy okos szervezéssel, rendszeres konzultációval az ilyen félresiklott irányok megelőzhetők. Meg kell határozni a project alatt fix pontokat, amikor az addig elkészült munka elfogadásra kerül. Ha később ezeken módosítani akarnak, azt meg kell csinálni, de így már természetesen adott óra/napi, vagy akármilyen díj ellenében.
Mi pár napja végeztünk egy munkával, ami négy hónapig tartott (extrém hosszú a mi praxisunkban), a végén elég kevés dolog maradt úgy ahogy az eredeti tervekben volt. Viszont most elégedett az ügyfél, és mi se rokkantunk bele a dologba. Sőt még a portfolióba is kikerül, mert azért nem lett így se olyan vészes :)
Nincs ebben semmi boszorkányság, csak nem kell többet beleképzelni a munkánkba mint ami valójában...
HWA | Flashdesigner | Euro Instruments Studio
+1
Works - Flickr - Lámpagyár
+1. Igazad van. Nekünk kellene tudni kommunikálni, elfogadtatni, amit szakmailag jónak látunk és azt is kell tudni kommunikálni objektív, szakmai érvekkel, hogy miért nem jó, ha inkább piros. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor megérdemeljük, hogy pirosra csináljuk. Meg matyómintásra.
Lunaris, az hogy nyilvánvaló szart kell kiadni a kezéből az embernek az szerintem senkinek nem kellemes, aki kicsit is dedikált a szakmája iránt, nem kell ehhez önmegvalósító művésznek lenni, ezt senki nem szereti, ez normális.
Amúgy ha épen nem halsz éhen vannak fontosabb dolgok mint a pénz, gyártani hiába a szemetet (nem a te munkáidról beszélek) azért hogy ki tudd fizetni a számláidat nem egy életforma az én szememben.
szerintem nem kell feltétlen szart csinálni.
szart mindenki csinál, még a legprofibb guruk is.
én elég öntörvényű embernek tartom magam, de legtöbb esetben fel lehet tuningolni a megrendelő igényeit vállalható szintre. Csak új perspektívába kell helyezni hozzá a problémát. Utoljára nálam egy background-al volt baja a megrendelőnek, de sikerült demonstrálnom neki, hogy a háttér aktív eleme a munkának, és a radikális megváltoztatása disszonanciát okoz(hat). Természetesen nem zárkóztam el a háttér megváltoztatásának lehetőségétől, de javasoltam, hogy helyezzük új alapra a problémát, és álljunk neki a layoutnak újra, előről... nekiálltunk, elfogadható lett, a pluszmunkámat meg szó nélkül kifizette.
természetesen ehhez szükség van egy részletes brief-re, amire oda kell figyelni.
szal, ha van az embernek türelme, akkor nem olyan vészes dolog ez a megrendelősdi. az ilyen beleszólós megrendelő egy gyerek :) ha van türelmed hozzá akkor mindenben partner, ha nincs, vagy éppen elfogyott akkor megy az ereszdelahajamat ...
Amúgy miért nem fontos a munkánk?
nekem már megvolt az 'inkább legyen kék' (fekete helyett)
akkoriban még css se volt :( :D
Ha elég 'menő' designer vagy, megteheted, hogy önkényeskedj. Ha eléred azt a szintet, hogy a munkádat elismerve mennek hozzád az ügyfelek, akkor már nem fognak beleszólni. Nem becsülik ezt a szakmát. Bizonyos szemszögekből ez érthető is, pl. a focit meg a politikát az emberek nagyon alacsony szintűnek látják, ezért szinte midnenki jogának tartja belekotyogni a munkájukba. Fel kell emelni a színvonalat és akkor kevesebb lesz az ilyen gond.
na ez egy jó meglátás. bigup!
az oldalnyi panaszkodások helyett inkább kísérletezni meg fejlődni kéne, és akkor haladna a megoldás felé a probléma. én pl kurva sok szabadidőt fordítok erre és be is jött. tudom, családdal sokkal nehezebb, de azt nem hiszem el, hogy lehetetlen lenne a szar gyártás mellett egy kis időt azzal tölteni, hogy valami érdekes, valami új, izgalmas is készüljön. sok haszna lenne, egyrészt közvetlen jóérzés, másrészt szerintem csak így lehet megoldani ezt.
nem az ügyfél a hibás, vagy nem ő egyedül. én a designereket okolnám inkább. pont ezért, mert sokan beletörődnek abba, hogy szart csinálnak. ami rontja a szakma hitelét, ezzel károsítva a többi designert is. nem csodálom, hogy nincs respektje a grafikusoknak. nem kéne ráülni arra, hogy tudunk tipikus semmilyen weblapokat csinálni vagy fantáziátlan logókat meg ismerünk pár trendi fogást, amivel ki lehet szúrni pár paraszt szemét (esetleg a sajátunkat is), hanem fejlődni kéne!
"Ha elég 'menő' designer vagy, megteheted, hogy önkényeskedj. Ha eléred azt a szintet, hogy a munkádat elismerve mennek hozzád az ügyfelek, akkor már nem fognak beleszólni." - nem tudom ezt honnan veszed. Legyen bármilyen menő cég, ügynökség, studio, designer- ugyanúgy 'beleszólnak', ha nem egyezik az elképzelésükkel, szempontjaikkal amit kapnak. Az viszont igaz: ha elég 'menő' vagy és mestere a szakmának, akkor nagyobb esélye van annak, hogy a te elképzelésed se szenved csorbát és a megrendelő is elégedett.
HWA | Flashdesigner |
Én dolgoztam egy frankfurti cég projekjeiben még évekkel ezelőtt mint gyakornok. Ott volt néhány szőrős tökű tervező a csapatban, de még ők se vették a bátorságot, hogy kioktassák pl. az Allianz Global Investors, FIFA, Mercedes-Benz embereit. Mert tudták nagyon jól, hogy ha leveszik az arcát a megrendelőnek, akkor az baromira nem tesz jót a biznisznek, és néhány megfontolatlan, öntelt megjegyzés rombadönthet egy hosszútávú együttműködést. Sőt asszem ők nem is voltak olyan feladatkörben, hogy megmondhatták volna miként alakuljon a projekt. Javaslataink lehettek a belső megbeszéleseken, de a meetingekre nem voltunk meghívva, csak az art director. Na és ha úgy jött vissza az AD a csevejről, hogy legyen kék, akkor meg kellett csinálni. Ha pedig nem jártál el proaktívan, akkor magad alatt vágtad a fát. Szóval ebből azt akartam kihozni, hogy a menőbb cégek menőbb tervezői is behódolnak.
Oh shit! Ezt FB-nek szántam!!! Bocsesz Lunaris ha összezavartalak ;)
Semmi gond, lejött egyből. Engem már nagyon kevés dologgal lehet összezavarni :)
HWA | Flashdesigner | EIS Advertising
Ez mind szép és jó, hogy az ügyfél fizet, mi meg csináljuk amit kér, de akkor sem tartom helyénvalónak, hogy egy nulla szépérzékkel megvert egyén mondja meg, hogy milyen legyen a következô bannere/weboldala/sajtóhirdetése/óriásplakátja/stb. Ha én hülye vagyok valamihez, azt legalább nem verem nagy dobra. Tegyen javaslatokat, a designer meg a javaslatok alapján elkészítí azt a pár tervet, amibôl szûkíteni lehet a kört (jobb esetben).
Úgy vettem észre, hogy a legtöbb nagy multinál a beosztott marketingesek azért szólnak bele a tervezés folyamatába, mert felülrôl iszonyú nyomás nehezedik rájuk és rettegnek a fônökeiktôl, ezért úgy érzik fel kell valamit mutatniuk azon túl is, hogy benn ülnek az irodában és bôszen pötyögnek a laptopon. Ôk sem akarják elveszteni a zsíros kenyérre valót, még szép hogy amit lehet rákennek az ügynökségre/designerre, ha valami nem úgy néz ki, mint ahogy a nagyfônök megálmodta egy kokkanós estén.
2 sztorim van, ami tényleg megtörtént velem:
adott egy nagy multi cég, és mikor ez történt már 3 éve voltak túl egy globális arculatváltáson. Adott egy logo, amelynek 3 eleme van: szimbólum, logotípia és szlogen. A friss marketinges egyszer csak kiadta a feladatot, hogy az XY anyagban a logoban lévô szlogen legyen nagyobb, mert szerinte nem olvasható. Több email és telefon után is hajthatatlan volt, végül hívnom kellett a fônökömet, hogy magyarázza már el neki, hogy amit kér az faszság. Elmagyarázta, sikerült, de ez fél napunkba telt és a végén már az ô nagyfônökével kellett fenyegetôznünk.
A másik sztori egy print hirdetésrôl szól, amelynek minden elemét szerették volna nagyobban látni. Pontokba szedve és minden egyes elemre kitérve leírtam egy mailben, hogy miért nem ajánlom a változtatásokat. Ezt a választ kaptam:
"Értjük, belátjuk hogy igazad van, mégis szeretnénk ha minden 10%-kal nagyobb lenne!"
Én erre azt mondom, hogy faszkorbácsot nekik!
Az emlitett ket pelda jogos, de altalanossagban azert azok a marketingesek nem olyan hulyek. A modern vallalatok tobbsegeben ok fogjak ossze a vallalat osszes tevekenyseget. Tobb szempont jatszik kozre egy-egy dontesukben. Nem csak a "szepseg" szamit.
___
ads | logos | design
Ez a jó eset Ivan, amit mondasz. Én a legtöbb esetben megkérem őket, hogy mondják el röviden mivel foglalkozik a cég, kik az ügyfeleik, és mi a céljuk (esetemben) a honlappal. Ezek számukra az esetek nagyrészében váratlan és ÚJ kérdések, kb fogalmuk sincs. Nem azért készíttetnek valamit, mert céljuk van vele, hanem hogy a darabszám meglegyen. Kérünk 1 darab honlapot. Tartalmat majd küldjük. Szomorú ugyan és tudom valamennyire kezelni, de még mindig ez a leggyakoribb.
És én értem hogy ő tőlem MEGOLDÁST vár, ez így természetes, de ha megoldást vár, akkor utána miért ő oldja meg a saját kis döntésképtelenségéből adódó hülyeségeivel? "Legyen szerkeszthető a háttérszín, a főoldali kép". Ezt 2 napja hallottam, úgy hogy előtte kb 8 kört futottam a designtervekkel, mire elfogadták.
Én már egy ismerőssel elkezdtem dolgozni egy anyagon, amit szeretnénk majd online (talán itt a Propin) és offline is kiadni, pont az ilyen esetek tisztázására.
Mivel mi szolgáltatunk ezért kötelességünk megcsináni azt amit a megrendelő kér, ugyanakkor kötelességünk felhívni a figyelmét, arra, ha hibára készül. A döntés viszont mindig az övé. Mi max visszaadhatjuk a munkát!
Ha valaki ezt a szakmát választja, akkor meg kell tanulni nyeni, kurva nagyokat és néha kussban. Ez van! Ha nem vagy hajlandó így dolgozni akkor képzőművésznek kell állni aztán majd a kurátorok és a galeristák eldöntik, hogy jó-e amit csinálsz!
Egyébként nem tudom, hogy tényleg van-e ennyi gond, ahányszor ez a téma felmerül itt, valamiért ezt állandóan visszatér, pedig szerintem messze nincs ez ilyen sokszor így. Ha ész érvekkel elmondod, hogy mit miért csináltál és ez miért jó az ügyfélnek (ergo tudod mit csináltál és meg is tudod fogamazni) akkor ez a probléma fel sem merül, csak nagyon ritkán, ha sokszor belefut az ember, akkor lehet, hogy a gond nem is a megrendelőval van...
Pont a múltkor sirákoztam én is ezen, aztán mondott valaki végül egy jó gondolatot is rá: az ügyfélnek nem a legjobb megoldás kell hanem az ami neki tetszik. Jól lehet mantrázni.
Én ebben az évben kb 4 ügyfelet küldtem el ilyen okokból kifolyólag és megmondom őszintén nem érdekel hogy ez jó-e vagy nem, de nem fogok megalkudni senki kedvéért. És nem azért mert megtehetem hogy kidobjam az ügyfelet, mondjuk inkább amolyan elvnek - akivel nem tudok kijönni azzal nem dolgozom. Pl totál egyet értek a Laboratoryval hogy nem indul egy tenderen sem: ne csicskáztasson már mindenkit az ügyfél csak mert ő az ügyfél.
Egyébként meg én is azt tapasztalom amit Zsutti írt feljebb: alapvetően azok az emberek akikkel kapcsolatba kerülünk a munkánk során valamilyen beosztásban vannak valahol, és bizony nagyon is kalapálja a főnök a fejüket és ők ezt nekünk adják tovább amolyan kedves kis baszogatás formájában. De ezt észre kell venni és beszélni velük róla, hogy mi az elvárás.
"Írtam korábban egy cikket a módosítási körökről, meg projektvezetésről"
Ezt a cikket belinkelné valaki?
http://propono.hu/node/5389
Amúgy véleményem szerint ez egy ezerszer lerágott csont és ez a világegyetem része. Soha nem fog megváltozni ez a dolog akármit is tesztek/teszünk ellene. Mindig lesz egy ember aki okosabbnak képzeli magát és a saját pénzéért azt vár el ami Neki tetszik. Nem a felvevő piacának, hanem Neki. Két dolgot tehetsz:
1. olyan munkákat teszel le az asztalra ami világraszóló és nincs olyan ember akinek ne tetszene. Tökéletes. Nah ezt el is felejtheted, mert amíg dáridó tv-t néznek az emberek addig ebben az országban nem fog megváltozni a szemlélet a szép iránt.
2. beletörődsz abba, hogy nem művész vagy (mert nem azok vagyunk) hanem jómunkás emberek, mivel valakinek a megrendelését teljesíted, amiért Ő azzal a pénzel fog fizetni amit megkeresett. Egyetértek Lunarisal, nem kell túlmisztifikálni ezt a dolgot. Egyszerű csöves melósok vagyunk, nem különbek senkinél, egyszerű tagjai a társadalomnak, mert aki nem így gondolja az véleményem szerint eleve lenézi társait, magát a társadalmat és ezáltal a megrendelőjét is. Én is úgy gondolom, hogy csak azáltal tudunk elérni valamilyen pozitív fejlődést, ha olyan minőségi munkát teszünk le az asztalra folyamatosan, ami által emelkedik enenk a szakmának a renoméja. Az, hogy mi asztal elött ülünk, ipod-ot használunk, és a munkánk egyben a hobbink is, csak egy olyan mellékes dolog ami semmiben nem különböztet meg minket másoktól. Gondolj csak bele, Te nem mondod meg a festőnek milyenre fesse vagy tapétázza a szobádat? Nem mondod meg a burkolónak milyen csempe legyen az irodádban? Vagy esetleg tévednék?
u.i.: van egy harmadik megoldás is, művésznek titulálod magad, nem alkuszol meg csinálod ami neked tetszik, max éhenhalsz
Csá. De megmondom a burkolónak, hogy milyen csempét tegyen fel, de azt nem hogy hogyan csinálja, ill. amikor felrakta nem találom ki hogy mégis a pirosat szeretném. Ha meg mégis, nem hivatkozom a flexibilitására meg arra hogy ezt bele kellett volna kalkulálni az ajánlatba, amikor felszámolja az új kiszállást. :)
"művésznek titulálod magad, nem alkuszol meg csinálod ami neked tetszik, max éhenhalsz"
Bocs, de művésznek nem titulálja magát az ember, hanem annak születik. Nincs más választása.
Persze ettől még alkothat megrendelésre akár gagyit is, hogy éhen ne haljon. Érezheti magát ettől még jól is, és bele is betegedhet. Alkatfüggő.
Egyébként nem is értem. Ha a művész éhenhal, az a társadalom számára most már természetes, elfogadható?
Hát ez egy kurvajó kérdés :):):):):):):):):):):):):)
Miért, ha bárki éhen hal, az természetes? A művészek is pont olyan emberek mint a többiek, csak ők művészelni tudnak, a többiek meg kapálni vagy akármi mást. Azt meg a művészek nem.
Dehogy természetes, ilyet nem mondtam. Borzasztó, és sajnálatos. De itt most a művészekről volt szó, olvasd el mire reagáltam. (Az utóbbi években egyre többet hallom, olvasom, hogy ja, "művész, naplopó, csóró, lúzer, majd éhenhal, miért nem megy el dolgozni", stb. Elképesztő mentalitás. Na mindegy, ez más téma.)
Isten áldjon már meg, ne védekezz, költői kérdés volt :) De az, hogy a művész éhen hal nem mai találmány, néhányan eljátszották már az elmúlt évszázadokban is. Mindig furcsa bogarak voltak a többség szemében, ezért vagy utálták őket vagy dicsőítették, de a többséget nem érdekelte a sorsuk. Már Ezópusznál is a ostoba féreg volt a tücsök, amelyik ahelyett, hogy dolgozna, dalolászott és szórakoztatta a vándorokat.
Az elmúlt években pedig mindenki szid mindenkit, ebből a szempontból a művészek sem kivételezettek.
Hát csak 2010 van és azt gondolná az ember, hogy lassan megtanúljuk elfogadni és kellőképen értékelni, kiaknázni az átlagosnál szenzibilisebb emberek jelenlétét, akik olyan dolgokat mutatnak a világnak, amit kapálva nem lehet.
Most az igazi művészekről beszélek, azokról, akik ahelyett, hogy beálltak volna a sorba, mélyebbre ástak és olyan absztrakciókig merülnek, ami földi halandó kapáló számára nem elérhető.
A kérdés az, hogy ki mondja meg ki az igazi művész, akit értékelni kell. A tény pedig az, hogy a művészet is üzlet.
Azzal együtt, hogy már régebben is csodabogaraknak tartották a művészeket, -szerették, vagy éppen utálták őket- nagyobb volt a respektjük, mint ma. Én legalábbis így látom.
így látod visszafelé!
Bocs, de ma már teljesen átlagos, hogy az emberek művésznek titulálják magukat és számos esetben próbálnak is úgy létezni, tevékenykedni, de ez számukra csak nagy erőfeszítés árán működik. Akár hiszed akár nem, én is csak azt az alkotót tudom elfogadni művésznek, aki beleszületik és nem önmagáról állítja azt. (Vagy egy felkapott hír után egy hozzá nem értő társaság. Nah de ez már egy külön topicot is megérne.)
"Egyébként nem is értem. Ha a művész éhenhal, az a társadalom számára most már természetes, elfogadható?"
Ezt nem is értem honnét vetted. Az, hogy egy kicsit nyersen fogalmazok az még nem jelenti azt, hogy nem fordul meg bennem a kés a bordáim közt, amikor én is nap mint nap látom elsüllyedni az igazi alkotókat/alkotásokat. Kérdésedre válaszolva, nem elfogadható, de tény.
u.i.: most így még egyszer elolvasva, úgy tűnik nem is nekem céloztad a kérdést. Bocs ha nyersen vagy arrogánsak fogalmazok.
Igazából baromira felette lehet állni a dolognak, meg buddhista egykedvűséggel átszínezni a tervet amin 2 hete dolgozol lilára, mert a márketinges csaj éppen menstruál, meg lehet szarni magasról az olykor felmerülő kellemetlenkedő megjegyzésekre a munkáddal kapcsolatban amit ők lehetetlínetenek meg, de ki ilyen ember? Mindenkit zavarja ha indokolatlanúl tönkreteszik a munkáját, amit nagy műgonddal és odaadással felépített, nem mert kibaszott nagy művészek vagyunk, hanem mert ilyen az emberi elme, akkor is ha Lunaris már megvilágosodott és túl van az önmarcangoláson, majd ha egyszer rendet raksz a lakásodban bemegyek sáros csukával és akkor majd elmagyarázom neked, hogy hatodrangú kérdés mennyire csillog a padlód.
A probléma nem a változtatási kérésekből van, isten tudja, hogy nem utasítanék vissza semmi értelmes módosítást ami segít eladni a terméket, a baj a kérések mögött húzódó alantos motivációkkal van és az emberek tenyérbemászó hozzáállásával, ez független attól, hogy én mennyire tartom magam kurva fontos embernek.
a peldad nem jo. igy lenne helyes: te felkersz egy lakberendezot aki sajat tudasa szerint elvegzi a melot, aztan fogod magad es saros bakancsban korulnezel a sajat lakasodban aztan kifizeted az embert aki mergelodik meg bazmegol. te mit mondanal neki?
Oké, még mindig nem jó. :) Ez az az eset amikor a Zoltánvirágbolt Kft.-nek tervezel oldalt, az lehet piroslila.
Amiről én beszélek:
Szóval te egy építészmérnök vagy, akit felkérnek, hogy tervezze meg az új Nemzeti Színházat, amit egy rakás ember fog látogatni és amikor kész van, a marketinges kitalálja, hogy a tábla amin a neved fel lesz tüntetve, egy hatalmas szoborra legyen kiszögezve, amely egy szőrös fasz nagyított mása a parkolóban. Te mit csinálsz? :)
orulnek neki, hisz bekerulnek a blikkbe meg a fokuszba! :)
Hát az szuper lenne :)
Hoppá, duplán ment.
"majd ha egyszer rendet raksz a lakásodban bemegyek sáros csukával és akkor majd elmagyarázom neked, hogy hatodrangú kérdés mennyire csillog a padlód."
ez a mondat szerintem zsaniális, idézni fogom :)
De azt értsd már meg, hogy azt a munkát, amit valaki más rendel meg tőled, azt nem magadnak készíted, hanem Neki. Képzelheted magad zseninek, meg a dizájnerek dizájnerének, de ez rajtad kívűl senkit nem érdekel egy megrendelői viszonylatban.
Ez pont olyan mikor átkísérsz erőszakkal egy vakot a zebrán, pedig egyáltalán nem is akar átmenni, nincs szüksége rá.
Nyugodtan készítsd el a világ legtutibb weboldalait magadnak, vagy fiktív megrendelőknek, tedd ki a portfolióba és legyél rá büszke- ebbe senki nem fog beleszólni és senkit nem kell beengedned, hogy összesározza a fényesre sikált padlódat. Valahogy úgy érzem egy kis keveredés van a fejedben a Munkával és az önmegvalósítással kapcsolatban.
HWA | Flashdesigner | EIS Advertising
Nézd, én itt asszem azért kaptam most meg a megnemértett mitugrálsz szerepét mert nem egészen tiszta a problémám. Mert ugye van az az eset, amikor Kovács Áron megrendel tőlem egy honlapot a kis rajszöggyártó vállalkozásának és amikor elkészítem neki a szép dizájnt, akkor átszínezi, stb. Ez tényleg nem érdekel, az az ő személyes honlapja és olyan lesz amilyen neki tetszik.
Én most arról beszélek, amikor egy multicég elkészítetti a honlapját és egyszer csak megjeleni a semmiből egy márketingesnek vagy PM-nek vagy valami ilyesminek tutuált arc, aki aztán elkezd ilyeneket irogatni hogy, "egyáltalán nem érzem azt, hogy a tervnek lenne bármi ereje, ettől a fehér háttértől teljesen megvakulok, tegyünk be ide képeket, innen vegyük le, ezt húzzuk arrébb, ezt színezzük át okkerre..." stb. mert hogy ez a honlap így szar, pedig esküszöm láttam már honlapot és ha egymás mellé teszem az eredményt és az eredetit még egy hülye is látja hogy igazam volt.
Na most itt nem arról van szó, hogy ő nagyon ért hozzá és nekem kötelességem olyan oldalt csinálni, ami neki személyesen tetszik, mert viszonylag világos hogy nem ért hozzá, ezt onnan tudom, hogy meglepő módon én értek hozzá és úgy érzem, a feladatom egy hatékony, szép és naprakész munkát készíteni, ezt várja el tőlem maga a cég és szerepel a szerződésben. De most az Ő szubjektív ízléséhez (ami igenis kevésbé kifinomúlt mint az enyém) kezdem el szabni a multinacionális cég oldalát, azaz ő önkifejez a honlapterven, sokszor olyan okokból, ami egyáltalán nem gyakorlatias, szakmaias pusztán csak hiszti, rosszindulat, hozzánemértés, egyebek.
Na most tegyük fel, én ezen az oldalon dolgoztam már akkor néhány hetet, és reményeim voltak, hogy ez most tényleg egy szép referencia lesz, ami számomra szakmai előrelépés lesz, hogy elmondhatom, én terveztem a Szuperhíresmulticég.hu-t és extra szuper gondos és körültekintő voltam az oldal elkészítése során, ellenben a Márketinges nem volt az, kellemetlen indítattással tönkreteszi az én gondos munkámat a végeredmény pedig olyan, hogy nem merném megmondani, hogy én csináltam. Ne gondoljam már, hogy én itt ugrálhatok? Elment az életemből 1-2 hónap egy olyan munkára, ami minősíthetetlen, sőt, a rezonanciákat ellenben én fogom begyűjteni, amikor a márketinges elmondja hogy milyen elégedettlen a munkámmal és rosz szakember vagyok. Rendben, átvettem a pénzt, ami kompenzáció az időmért, ezért most örüljek is, hogy lyuk van a seggemen? Nem csak ezért dolgozik az ember. Karriert építesz, hírnevet, szeretnél respektált tagja lenni a szakmai közösségnek, elismert szakember. Önkifejezés? Hát biztos, de ebben a formában szerintem ez a legnormálisabb dolog és én amúgy úgy hívom hogy szakmai dedikáltság. Szerintem aki gondolkodás nélkül minden szart megcsinál az ügyfelének, hogy ő itt nem önkifejez, az egyszerűen gondatlan és árt a szakmának.
Ha úgy érzed, hogy szakmailag (vagy bármilyen okból kifolyólag) a változtatások, amiket az ügyfél kér nem férnek bele a Te koncepciódba, akkor inkább készíts egy teljesen új tervet. De ott igenis figyelj oda, hogy hova szeretne több képet, hova kevesebbet, meg piros legyen itt, meg zöld ott, és próbálj meg ezekből az új infókból egy ugyanolyan jót, mint amilyen az első volt (ez lényegesen nagyobb kihívás is egyben; de amilyet szeretne, olyat kell kapnia, a lehető legjobb tudásod szerint megvalósítva).
Ilyen nincs. Ő azt a tervet kérte piros pacákkal, nem egy újjat. Küldjem a régit piros pacákkal.
Engem most már nagyon felcsigáztál. :) Beküldenéd légyszives az általad javasolt ill. a megrendelő által jóváhagyott terveket?
Háj,
Hát ide különböző jogi okokból nem, de ha küldesz egy levelet az info@lightbox.hu címre akkor megmutatom.
Én eddig is értettem mit akarsz mondani. De be kell látni, hogy ennek a munkának vannak olyan pillanatai, amikor karriert, hírnevet építesz, világmegváltó oldalt készítesz ha tudsz és olyanok is, amikor zsebre vágod a pénzt és örülsz, hogy lyuk van a seggeden. Aztán ennek az anyagi háttérnek a segítségével csinálhatod az általad szépnek, hatékonynak tartott munkákat, ahol nem kell kompromisszumot kötni.
Itthon és külföldön is sok "szuperhíresmulticég.valami" oldalán dolgoztam, van rá(bele)látásom néhány nagynevű, piacvezető ügynökség működésébe: meglepődnél, ha tudnád hány olyan elvégzett munka van, ami nem kerül ki a portfolióba, mert az ügyfél módosításai után szakmailag vállalhatatlan. De ettől nem dől össze a világ.
Ismétlem: ha valaki sok pénzt fizet egy weboldalért, amit veled készíttet el, akkor ez a weboldal nem azért készül, hogy neked szakmai előrelépés legyen és dagadjon a melled a büszkeségtől, hogy mekkora zseni vagy a szakmában, hanem hogy az ügyfél (akár a pr-os, akár a marketinges, akár az elnök-vezérigazgató,) elégedett legyen. Persze -ahogy valahol már írtam-, adódhat olyan szerencsés helyzet, ahol ez a kettő találkozik. Ennek kell örülni nagyon, nem pedig siránkozni ha nincs így, mert akkor a végén megkeseredsz és nem fogod élvezni amit csinálsz. Pedig ez egy nagyon szép szakma.
HWA | Flashdesigner | EIS Advertising
Ez mind igaz, de azért nincs ez jól így. Én még fiatal vagyok, én még lázadok.
Sztem meg keress egy jobb munkahelyet, vagy menj el szabadúszni egy időre.
Szabadúszom, nincs menekülés :)
Persze hogy nincs jól. De lehetne rosszabb is a helyzet...
Amúgy meg őrizd meg ezt a lázadást sokáig, szükség van itthon ilyen szakmai hozzáállásra, ami a minőséget illeti. Néztem a munkáidat, teljesen korrekt oldalakat csinálsz, jóval a hazai átlagszínvonal felett. A Mayer Levinson az egyik kedvencem régről, ott úgy gondolom megvolt a nyitott hozzáállás a megrendelő részéről és így a végeredmény is ütős lett, nem a szokásos, száraz pénz/adóügyi site.
HWA | Flashdesigner | EIS Advertising
Ja, azzal mázlim volt, ők szuper ügyfelelk. De jön az új oldal, ezek már régiek. :) Kösz amúgy a támogatást így a végére. :)
TÉnyleg ennyi ilyen minőségi munkával nincs is hova lázadnod!
:)
Ez a problema mindig is lesz. Hidd el, van mikor a burkolonak is beszolnak, meg a konyvelonek is, csak ok nem, vagy egy masik forumon sirjak el a dolgot. Nekem is nap mint nap problemat jelentett ez, de idovel megvaltozik az ember hozzaallasa. A legjobb amit tenni tudsz, hogy eszervekkel elmagyarazod, hogy amit akar miert nem jo. Talan meg kicsit csusztathatsz is. Ha nem erti meg, akkor muszaj vagy nyelni es a leheto legjobbat kihozni a dologbol. Igy elkerulod az osszetuzeseket, ami mindket oldalnak csak arthat, de leginkabb neked.
...én a csökönyösségem miatt vesztettem el tavaly augusztusra majdnem az összes ügyfelemet. úgy látták, hogy nehéz, kényelmetlen velem dolgozni, mert sokat sír a szám. és igazuk is volt. hiába gondoltam azt, hogy a legjobbra való törekvésem az ő hasznukat is szolgálja nem csak az én ambícióimat, ezt ők nem érezték, és én sem tudtam nekik megfelelően átadni. én is túlmisztifikáltam a munkámat. erre az egészre rá is ment az egészségem, de legalábbis jelzett, hogy ez így nem mehet tovább.
szerintem ezekben a történetekben mindkét fél álláspontja tökéletesen védhető. nyilván közületek mindenki megérti a grafikus frusztrációját, és sokan az ügyfélét is. mindenkinek igaza van. aki a pénzét költi, annak "bármit" lehet, de a melósnak is joga van ahhoz, hogy legjobb tudása szerint művelhesse a szakmáját, tudását elismerjék és tiszteljék. és a kettő működhet együtt, simán. szerintem a probléma a stílus. a hogyan.
ha véresen kértem a sztéket, akkor visszaküldöm, ha közepes, de nem azt mondom, hogy négy és fél perccel kevesebbet süssék, ne forgasság csak 1x és mindenképpen vastag aljú serpenyőben süssék, ja és benéznék a konyhába, hogy ugye gázon csinalják... légyszívessel kezded a mondatot, és nem mentalista módjára kérsz a pultnál ("lesz egy sör")
én sem örülnék, ha rámszólna a pincér, hogy ne marokra fogjam a villát. pedig ezzel simán rontom a portfolióját, mert látják, hogy ide "ilyeneket" is beengednek. tehát, ha sír a szám, mert a wordbe ágyazott jpg-ként megkapott logó után verem az asztalt egy vektorosért, akkor pont ezt csinálom. pedig igazam van. és neki is.
nem mindegy, hogy úgy kér-e valaki változtatást, hogy megbíz a feladattal: oldd meg, ez vagy az legyen hangsúlyosabb ilyenebb-olyanabb, és te megoldod az eszközeiddel, vagy azt mondja, hogy jobbra-balra és kétszer akkora PINK. (és ha nem figyelsz már össze is fogdosta a monitorod.)
azt kell látni, hogy ez ugyanúgy része ennek a szakmának, mint bármelyik másik feadat. kevés, ha grafikus vagy.
ezeken a fursztrációkon úrrá kell lenni, akármilyen módszerrel is. ebben senki nem fog segíteni.
és ezek után már csak egy dolgot lehet tenni, szépen dolgozni tovább emberhez méltóan a legmenőbb minőségben. abban sincs semmi, ha udvariasan nem vállalsz valamit, hisz nem jöhetsz ki mindenkivel.
engem soha nem lehetett azzal vádolni, hogy ne tudnék világszínvonalon panaszkodni. de be kell látnom, hogy eddig semmi hasznom nem volt belőle.
Ez teljesen így van!
Aki jót akar magának, az ezt elfogadja!
talan megoldas a reszletes brief. Aztan a megfelelo kommunikacio, es a talalas.
Szerintem ugyanugy, ahogy peldaul egy biztositasi ugynoknek tanitjak a kommunikaciot (nem biztos hogy jol), nekunk mas embereknek is tanulnunk kell. Sokszor nagyon felreertik egymast a megrendelo es a megbizott. Es az ilyen hibak a kommunkacio hibai. Mindenhol. A fonok es az alkalmazott viszonyanak is igy van, raadasul a parkapcsolatokban is. Amikor megkeresnek es kernek toled egy arat vagy csak ajanlat nelkulmesz el beszelgetni, hogy mit szeretnenek, akkor mar ott eldol, hogy ki lesz az aki az egesz folyamatot vezenyelni fogja. Ha itt nem beszelsz helyesen el van asva a dolog. Persze lehetnek specialis esetek, amikor teljesen mindegy kivel dolgozol iszonyat buta... De nem mindig, es szerintem pozitiv hozzaallassal es megfelelo kommunikacioval elerheti az ember, amit akar! Ha egy designer nem tul vezeregyeniseg akkor nem is fog tudni kiallni a maga helyes gondolatai mellett. Ebbol aztan csak a szomorkodas meg az idegesseg van :( Szoval en egy kicsit inkabb a kezdetektol probalnam megkozeliteni a problemat. :D Hatarozottnak kell lenni es ala kell tamasztani az erveket, jol, nagyon jol, ugy hogy egy egyszeru megrendelo aggyal is fel lehessen fogni :)
Egyetértek, hogy sokszor kommunikációs problémáról van szó. Külön gond, ha ügynökséggel dolgozol, ahogy a projektvezető tolmácsolja az ügyfél kívánságait, akivel te egy szót nem válthattál. Teljes patt.
Kicsiny hazankban szerintem az is nagy problema, hogy hiaba van marketinges kollegina, o akkor is csak egy babu. Nem igazan kap szabadsagot a meloban, mert szorol-szora kell tolmacsolnia a fonok es annak pereputtyanak nem eppen szakmai jellegu meglatasait. Mindent o akar a kezeben tartani, de mint tudjuk, ki sokat markol, keveset fog. Igy aztan meg az a kis elfuseralt informacio is elfuseralva jon le nekunk, jomunkasoknak. Ez egy kicsit off, de igaz.
„hiába van marketinges kollegina”… Jut eszembe: több multimamutnál konkrétan tudom, hogy a marketing igazgatónő úgy került a posztjára, hogy a legfőbb ügyfelük atyaistene kúrogatja. És mivel ismert nagy márkák, évi nagyonsok milliós büdzsével, akkor sem csinálnak igazán nagy kárt, ha üveggyöngyre költik.
Hát igen gyanus a dolog. Nekem az tünt fel, hogy a legtöbb projekt menedzser pl. hajdani vegyészmérnök, közgazdász, vagy valami kommunikációs főiskola leszármazottja, azaz többnyire értelmes emberek, csak fogalmuk nincs az egészről mert egyszerűen nincs erre még szakképzés. Így a legtöbben aligha rendelkeznek olyan speciális szakértelemmel vagy kommunikációs képességgel ami igazán kompetensé tenné őket abban, hogy lezavarjanak egy fejlesztést. Meg szerintem sokan egyszerűen nem látják át az egészet, mert összetett dolgok ezek azért. Zordabb pillanataimban gondolkoztam rajta, hogy átszállok szervezési részbe, de arra jöttem rá, hogy multicég saját vállalkozás meg freelance után sem érezném magam tökéletesen rátermettnek a feladatra, mert hát legyen némi önkritikánk azért, ezeket meg beültetik pacsira. Azán meg ja, sokszor kommunikációs probléma miatt megy el a projekt izgalas irányokba. Nem olyan meglepő.
Ezt én is átéltem. Pld sehogysem tudták megérteni, hogy egy szoftverfejlesztés ütemét nem lehet egy gyártósorhoz hasonlítani. Vannak hibák, tanulni kell közben, néha az apróságok nem is olyan apróságok.
Nagyon számít az is, hogy mit mutatsz magadról, hogyan pozícionálod magadat.
Én egy ideje a koncepciót is adom a munka mellé. Megkérdezem tőle, hogy: mi a célja? (Kapok valamit: több ügyfél, nagyobb bevétel, cég ismertetése stb.)
Erre én mondok neki 4-5 eszközt, ami számára hasznos lehet. Ebből ő tud választani. Hírlevél ne legyen, de legyen blog. Érzi, hogy ő döntött, hogy ő is alakította - mert ez az ő döntése volt. Nagyon sok energiát emészt fel a részükről, ha utána kell járni, példákat kell hozni, hogy mi milyen legyen. Hetekig állhat a munka, amíg kitalálja. És ha egyedül marad a gondjával, akkor nem csak azt fogja kitalálni, hogy galéria legyen, hanem azt is, hogy milyen legyen a lapozó nyíl stílusa. A tartalmat és a koncepciót ne várjad. Ezekhez jobban értesz, hiszen naponta 8-10-27 órát ülsz a gép előtt, míg ő lehet, hogy eddig csak leveleket olvasgatott. Írd meg neki, hogy kell egy bemutatkozás. Milyen legyen a bemutatkozás, hány képet küldjön át, stb.
Ha gyorsan megy a munka, és látja, hogy minden problémájára van 2-3 javaslatod, nem fog elveszni a részletekben.
Azt nem várhatjuk el az ügyféltől, hogy naprakész legyen minden témában, és jól fel tudja mérni, hogy mi is számára a legjobb. Ezért felesleges szidni őket.
(Igen, kivételesen szőrözős emberek mindig vannak, de itt most az átlagról beszélünk.)
Én lakberendező vagyok és nekem is volt néhány hasonló munkám / ügyfelem és engem is elkeserített, amikor láttam, hogy egyre rosszabb és rosszabb lesz a terv. Mást én sem tudtam csinálni, mint többször írásban elmondtam az indokaimat, hogy miért így vagy úgy kellene inkább csinálni. Ők meghallgatták, aztán vagy figyelembe vették vagy nem. Amit fontosnak tartottam, hogy legyen írásos nyoma az általam jelzett dolgoknak, hogy utólag ne lehessen az én hibámnak felróni, ha rájönnek, hogy nem tetszik nekik a végeredmény, amit ők akartak (lakberendezés esetén a végeredményt már kicsit nehéz újra kezdeni). Ha jól megfizetik a munkát, akkor tényleg nem lehet mást csinálni, mint rabszolgaként megtervezni csempéről-csempére, centiről-centire, amit mond a megrendelő.
Egyébként nekem általában azoknál a megrendelőknél szokott ez előfordulni, akik az elején közlik, hogy mindent rám bíznak, fogalmuk sincs mit akarnak, úgyhogy az ilyeneket én már fenntartással kezelem. :)
Pontosan, én ezért is tisztázom, vagy próbálom meg tisztázni, mit akar. Felszólítom, hogy mondja el, mit akar. Ha azt mondja, hogy neki mindegy, csak jól nézzen ki, na akkor menekülj:-)
"legyen írásos nyoma az általam jelzett dolgoknak, hogy utólag ne lehessen az én hibámnak felróni ha rájönnek, hogy nem tetszik nekik a végeredmény, amit ők akartak" - ez nagyon jó tanács, így rengeteg későbbi konfliktus elkerülhető / könnyebben kezelhető lesz.
HWA | Flashdesigner | EIS Advertising
http://www.youtube.com/watch?v=DEaNZfDQt8o
Még egy dolog jutott eszembe, ami szerintem fontos, hogy én úgy gondolom, a megrendelő felelőssége az, hogy olyan valakit kell a munkával (legyen az weboldal vagy háztervezés) megbíznia, akinek a tudásában, hozzáértésében, ízlésében és mint emberben megbízik. Ha a megrendelők ez alapján körültekintően, utána járva, megismerkedve választanának tervezőket, akkor az ilyen súrlódások nagy része elkerülhető lenne.
most készítem egy cukrászda honlapját
elkészítettem egy új logot:
http://img685.imageshack.us/img685/979/logofull.png
válasz a klienstől: jó de használjuk a régi logotípiából a betűtípust:
http://img30.imageshack.us/img30/6384/kupontmp201001105.jpg
komolyan a forr a vérem!
először azt mondja hogy szabad kezet ad, aztán meg úgy véli hogy egy LOGOBAN apró változtatás a betűtípus
miért gondolják hogy értenek a szakmánkhoz :(
Szerintem másoknak is forrni fog :)
------------------------
TPS Reports :)
Nem akarok g...i lenni, de amit Te készítettél, az a szakmáához értés?
Erről beszélünk, ez nem tévedés:
http://img685.imageshack.us/img685/979/logofull.png
Esetleg ez egy átverés?
ez most ugye poen?
remélem az
Works - Flickr - Lámpagyár
tanult kollegaim arra akarnak ramutatni mindenfele szarkasztikus es ironikus megjegyzesekkel ( hehe ), hogy a 3pxes lekerekitett teglalap, gradienttel es drop shadow-val, amire radobunk egy bevel and embossal megspekelt speci betutipust elegge khm... hat nem uri munka. lehetne egy kicsit meg vele dolgozni!
Én comic sansot használtam volna.
Szerintem is jobb a regi betutipus. ;)
___
ads | logos | design
Na én most nagyon benne vagyok ebben a cipőben. De már leszarom, mellette van két kurva jó is szerencsére.
Egyébként érdekes, mintha azt figyelném meg, hogy azok az ügyfelek, akiken közvetlenül csapódik le egy weblap, szolgáltatás, arculat sikeressége, azok bíznak bennem és gyakorlatilag teljes szabadkezet adnak. Akik meg ilyen powerpointtal álmodó zsebmarketingesek, azok akarnak mindenhez érteni. 16. verziót küldtem ma el a layoutból. :)
Ez teljesen tipikus. Dilettancia es szorgalom egyutt, nagyon veszelyes paros.:)
Ja, hát ezt nem bírom. Amikor azért kell változtatni, mert a márketinges kompenzál, amiért nem sikerült elvégeznie az egyetemet.
A legcinkesebb szerintem a buta+gonosz kombó.
------------------------
TPS Reports :)
Akinek ez még nem volt meg, ajánlom. :)
http://theoatmeal.com/comics/design_hell
Ez hatalmas...és sajnos teljesen így van :S
http://clientsfromhell.net/
+1 :D