Csiga kiszáll a fürdőkádból csuromvizes hajjal, Ági pedig nekiáll szárítani. Ez a processzus különösen macerás, be kell fújni fésüléskönnyítő sprayvel, kifésülni, utána jöhet az ötperces légfúvás, ami egy gyermek - pláne egy álmos és esti mesére vágyó, ötéves gyermek - esetében maga a mocorgással kompenzált unalom és örökkévalóság, ezzel szemben kíváló alkalom arra, hogy csillogtassa eddig felhalmozott tudását. Szimpla pszichológia.

Csiga áll a dobogón, ide-oda rakosgatja a lábait, lenéz, majd büszkén rámpillant, és azt mondja:

- Tamásbetű!

Hahh, az én lányom, remélem, tipográfia iránti elkötelezettsége nem csak a fürdőszobára korlátozódik majd. És hogy ezirányú vonzódását tovább fokozzam, hozzáteszem neki, hadd ismerkedjen már pár alapfogalommal, lehetőleg magyarul, azt azért mégsem mondhatom neki, hogy sans serif vagy groteszk:

- Méghozzá talpatlan.

Anyja - amúgy biológus - hirtelen rámnéz, és korrigál:

- Na ez kérlek talpas, nagyon is talpas!

Per def. Nyilván. Ezt benéztem.